2018. április 14., szombat

Távolság



"Csak fogom a kezét, és arra gondolok, hogy ha ez álom lenne, akkor örökké tartana."

Nina és Sergio úgy szerették egymást, hogy ha a világnak vége lett volna, ők akkor is szorosan egymás mellett maradtak volna. Ártatlan gyerekszerelem volt az övék. Semmi szenvedély, semmi intrika, csak a színtiszta jóság, ami olyan elbűvölővé tette őket egymás szemében. 
De az élet más utakat tartogatott a számukra. Sese mindene a barátnőjén kívül a futball volt, ebbe ölte bele minden szabadidejét, energiáját. Ha kellett, akár az éjszaka közepén is kisurrant az utcára rúgni a bőrt. Hatalmas lehetőség volt számára, hogy az andalúz kisvárosból, ahol született és nevelkedett, Sevillába hívták. Egy ifjúsági focicsapat tele ígéretes tagokkal és ismert, nagynevű edzőkkel. Ez jelentette Sergio számára a felemelkedést az elmaradott, délspanyol kisvárosból. És bár a szíve megszakadt, végül mégis elengedte az ő Ninája kezét, hogy az álmait kergethesse a tökéletesen nyírt füvön.
Nina García a spanyol főváros egyik legígéretesebb építésze. A mérnöki egyetemet kiváló eredményekkel elvégzett fiatal, okos és nem utolsó sorban gyönyörű nő szeme előtt pedig egy dolog lebeg csak – a kemény munkán keresztül megszerzett elismerés, amit a gyengébbik nem táborának tagjaként sokszor elfelejtenek megadni neki.
A fiatal mérnöknő életében ráadásul a szerelem is jelen van. Legalábbis a látszat ezt sugallja. Párja, Manuel rajongva szereti őt, minden nap ott áll mellette és bár ő is elfoglalt, ha a jólmenő ingatlanközvetítő irodájáról van szó, nem tévednek azok, akik úgy gondolják, hogy a férfi fülig szerelmes a nőbe. Amit már kevesebben tudnak, az az, hogy a fiatal építész számára nem Manuel az egyetlen férfi, aki az életében jelen van. Különös kapcsolat köti őt egy családos üzletmeberhez, Enriquéhez, aki számára szintén a munka az első és így jól megvannak ők ketten az éj sötét leple alatt. A sok udvarlóról pedig, akik állandó jelleggel csapják a szelet a fiatal nőnek, már szót sem kell ejteni, hiszen a spanyol szépség kegyeit csak kemény munkával és kitartással lehet elnyerni. 
Nina a múltjáról azonban sosem beszél. Idejét sem tudja már, mikor járt otthon, Camasban utoljára. A családja ritkán látja őt, ha találkoznak, akkor is inkább a szülei utaznak Madridba, míg a nővére, Samara a második gyermeke keresztelője óta nem is hallott a húgáról. Az egyetlen ember mégis, akiről a fiatal nő soha, senkinek nem mesélt még, az Sergio. Sergio Ramos, aki Nina számára nem a világhírű focista, aki a tévében hallott hírek szerint még a mai napig nem tudott lehorgonyozni egyetlen nő mellett sem, hanem az a fiatal srác, akinek az élete csak a szerelméről és a futballról szól. Régen legalábbis még úgy hitték, hogy ez így volt.
Azóta azonban, hogy a két fiatal még együtt képzelte el az életét, már sok idő eltelt. Szenvedélyes szerelmek jöttek és mentek, munkák követték egymást az életükben és az útjaik szépen, lassan eltávolodtak egymástól. De egy szerencsétlen véletlen folytán vajon sikerülhet az életnek újra összesodorni őket? Lehetséges az, hogy ők még valaha egymás kezét fogják fogni?

Megjelenés időpontja:
2018. április 22., vasárnap

2 megjegyzés:

  1. Drága Adriana!

    Nagyon örülök, hogy ismét hallunk rólad, már nagyon hiányoztak az írásaid, igaz, mostanában én sem vagyok olyan aktív, mint amennyire szeretnék, de olvasni mindig olvasok, és örülök, hogy most ismét olvashatok tőled valami újat. Tudod, hogy régen is nagyon szerettem az írásaidat, és szerintem ez ezúttal sem lesz másképp. Az új történet bevezetője is megfogott már most, úgyhogy izgatottan várom a részeket! :)

    Puszillak:
    Egy régi rajongód (Noemi)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Drága Noemi!

      Nagyon sokat gondolkodtam, hogy egyáltalán merjek e még bármit is posztolni, hiszen nem volt éppen szép dolog tőlem eltűnni ilyen hosszú időre, de aztán végül úgy döntöttem, hogy ha bárkit érdekelnek még az írásaim, akkor én szívesen megosztom velük, akik pedig nem kíváncsiak rám, úgysem keresnek majd. Úgyhogy újra itt vagyok, több energiával és ötlettel, mint korábban. :)
      Köszönöm szépen a kedves szavaidat, mindig hatalmas öröm nekem, ha Te írsz pár sort, nagyon bíztatóak számomra! És külön örülök, hogy ha elnyerte ez a kis bevezető a tetszésedet, remélem, hasonlóan fogsz a további részekről is vélekedni. :)

      Sokszor puszillak,
      Adriana

      Törlés